"Vissza kell térnünk a múltba, hogy megértsük a mát."

Az első hiteles adat a helybeli oktatásról az 1781-ben, a Batthyány-féle egyházlátogatásról készült jegyzőkönyvben található. Ennek alapján a római katolikus templomnak 1770-tol volt anyakönyve, iskolája és kántortanítója pedig tíz éve működött. Az oktatás nyelve a latin és német volt. 1788-tól II. József törvénye értelmében magyar nyelven folyt az oktatás, s az iskolalátogatás is kötelezővé vált. 1838-ban kihalt az Illésházy család utolsó férfi tagja. Gróf Batthány védnökséget vállalt az iskola felett. Az iskolát kántortanítói lakással bővítette.

A 20. század első felében a két háború és a közte levő időszak nagyon megzavarta az iskola életét. Változás csak a második világháború után következett be. 1945-ben a SzNT 1945/34-es rendelete alapján iskolánkat államosították, megszűntek az egyházi iskolák. Kedvező változást hozott az 1948. április 21-i törvény, melynek alapján újra anyanyelvükön tanulhattak iskolánk diákjai. A tanulók létszáma egyre gyarapodott. Az iskola tanteremhiánnyal küszködött. Az akkori járási szervek központi iskolát létesítettek a kismagyari Pálffy kastély átépítésével. Iskolánkban csak az alsó tagozatos osztályok maradtak. Az oktató-nevelő munka megfelelő feltételeinek biztosítása érdekében a falu úgy határozott, hogy új iskolát építtet Illésházán, nem messze a régi iskolától. A 14 tantermes, tornateremmel, ebédlővel és tanítólakással is kiegészített új intézményt 1971. december 21-én vették birtokukba a tanulók és a pedagógusok.

Harminc évvel később, 2001. december 7-én iskolánk felvette a falu nagy szülöttjének, Illésházy Istvánnak a nevét. Tanulóink jelentős hányada kapcsolódik be különböző tanulmányi és sportversenyekbe. Minden esetben bizonyítják felkészültségüket. Az iskolánkban folyó oktatás megfelel korunk követelményeinek, a pedagógiai kívánalmaknak és a szülők elvárásainak. Munkánk eredményét mutatja, hogy egyre gyarapodik az érettségizett, egyetemi diplomát is szerzett volt diákjaink sora. Művelt és sokoldalú fiatalokat nevelünk.

História školy

"Musíme sa vrátiť do minulosti, aby sme pochopili dnešok."

Prvé písomné správy o našej škole pochádzajú z roku 1781. V zápisnici o návšteve biskupa sa spomína, že kostol má od roku 1770 matriku a desať rokov fungujúcu školu, kde sa vyučovalo v latinskom a nemeckom jazyku. Len od roku 1788 sa vyučovalo v madarskom jazyku a od tohoto roku bola zavedená povinná školská dochádzka. Našu školu navštevovali deti aj zo susedných obcí. Keď v roku 1838 zomrel posledný mužský potomok Illésházyovcov, záštitu nad školou prevzal gróf Batthány, ktorý rozšíril školskú budovu a pristavil učiteľský byt.

Veľmi ťažké obdobie prežila naša škola počas I. a II. svetovej vojny. Po roku 1945 škola bola zoštátnená a vyučovanie prechodne prebiehalo v slovenskom jazyku. Až 21. apríla 1948, keď bol prijatý nový zákon o školstve, sa deti mohli učit v materinskom jazyku. Pre nedostatok miesta žiakov vyšších ročníkov premiestnili do Pálffyho kaštieľa, kde sa vyučovalo do 21. decembra 1971, keď sa odovzdala do užívania nová budova školy s kompletným vybavením.

7. decembra 2001 škole bol prepožicaný čestný názov "Základná škola Istvána Illésházyho s vyučovacím jazykom maďarským". V roku 2002 bola zriadená počítačová učebňa s pripojením na internet. Od tohoto roku sme zaviedli vyučovanie informatiky od piateho rocníka. Vyucovanie jednotlivých predmetov vyhovuje dnešným požiadavkám. Vychovávame všestranných a vzdelaných mladých ľudí.