"Egyszerűen és reményteljesen"

(Illésházy István

Illésházy István 1540-1609

Fiatalkorában részt vett a török elleni harcokban. Királyi adományként és házasságával óriási birtokhoz jutott az ország északnzugati részében. Később megszerezte a liptói és a trencséni uradalmakat is. Birtokai közé tartozott Szitnya, Bazin, Sucsa, Bánó, Bitcse, Vsetín, Brumov és Hodonín. A földszerető Illésházy sok időt töltött birtokain, majorságai korának mintaképei voltak. Óriási vagyona azonban írigységet keltett. Vagyona nagy részét elkobozták, s magát fejvesztésre ítélték. Az ítélet végrehajtása elöl Mátyás főherceg, Forgách Ferenc és Nádasdy gróf segítségével Lengyelországba menekült. Az emigrációban Bocskai oldalára állt. Magyarország fejedelme édesapjaként tisztelte Illésházy-t.

A bécsi tárgyaláson ő képviselte a fejedelmet, ő volt a küldöttség vezetője. Az ő érdeme, hogy békét kötöttek és Magyarország a Habsburg korona része maradt. Illésházy ezek után visszakapta jogait és birtokait. Mátyás főherceg koronázásának napján a magyar rendek őt választották Magyarország nádorává. ő az első református főúr, aki ezt a tisztséget betöltötte. Volt alispán, kamarai tanácsos, főispán, királyi tanácsos, aki alaposan megismerkedett az állam működésével és a közügyekkel. Nádorként a megszerzett tapasztalatait sikeresen kamatoztatta.

Illésházy 1609. május 5-én Bécsben halt meg. Földi maradványait nem az ősi fészekben, hanem Bazinban helyezték örök nyugovóra. Nagy műveltségű, humanista főúr volt. Több latin nyelvű művet írt. Neki tulajdonítják a Balassa-kódexben lévő "Forog a szerencse" című bújdosó éneket is. Életében tekintély és tisztelet övezte. "Szavára úgy figyeltek az országgyűlésen, mint az athéniak Solonéra"- mondta róla egy kortársa.

Fiatalkorában részt vett a török elleni harcokban. Királyi adományként és házasságával óriási birtokhoz jutott az ország északnzugati részében. Később megszerezte a liptói és a trencséni uradalmakat is. Birtokai közé tartozott Szitnya, Bazin, Sucsa, Bánó, Bitcse, Vsetín, Brumov és Hodonín. A földszerető Illésházy sok időt töltött birtokain, majorságai korának mintaképei voltak. Óriási vagyona azonban írigységet keltett. Vagyona nagy részét elkobozták, s magát fejvesztésre ítélték. Az ítélet végrehajtása elöl Mátyás főherceg, Forgách Ferenc és Nádasy gróf segítségével Lengyelországba menekült. Az emigrációban Bocskai oldalára állt. Magyarország fejedelme édesapjaként tisztelte Illésházy-t.

A bécsi tárgyaláson ő képviselte a fejedelmet, ő volt a küldöttség vezetője. Az ő érdeme, hogy békét kötöttek és Magyarország a Habsburg korona része maradt. Illésházy ezek után visszakapta jogait és birtokait. Mátyás főherceg koronázásának napján a magyar rendek őt választották Magyarország nádorává. ő az első református főúr, aki ezt a tisztséget betöltötte. Volt alispán, kamarai tanácsos, főispán, királyi tanácsos, aki alaposan megismerkedett az állam működésével és a közügyekkel. Nádorként a megszerzett tapasztalatait sikeresen kamatoztatta.

Illésházy 1609. május 5-én Bécsben halt meg. Földi maradványait nem az ősi fészekben, hanem Bazinban helyezték örök nyugovóra. Nagy műveltségű, humanista főúr volt. Több latin nyelvű művet írt. Neki tulajdonítják a Balassa-kódexben lévő "Forog a szerencse" című bújdosó éneket is. Életében tekintély és tisztelet övezte. "Szavára úgy figyeltek az országgyűlésen, mint az athéniak Solonéra"- mondta róla egy kortársa.