Az Illésházy család, nemzetség a feudális Magyarország történelmében jelentős szerepet játszott. Régi dokumentumok szerint Salamon törzséből származtak. Ennek okirati nyomai 1239-ből erednek, mikor IV.Béla birtokjogi perben igazságott tett Salamon fiai Péter és Illés között. A birtok megosztása után Péter lett az alapítója a Szerházy-Eszterházy ágnak. A XV. század elején Illés még a Vattai előnevet használta, de fia, Mihály már apja után Illésházy-nak nevezte magát. Mihály fia Mátyás, aki gyulafehérvári prépost kanonok volt, 1510-ben halt meg és az illésházi templom kriptájában van eltemetve. Mihály másik fia György a pozsonyi országgyűlés követe volt. Az ő fia Tamás, aki 1540-ben Pozsony vármegye alispáni tisztét töltötte be. Tamás kétszer kötött házasságot. Második feleségével, Kismagyari Földes Zsófiával köttetett házasságából születt fia, István 1540-ben, aki politikai, gazdasági tevékenységével kiemelkedett az Illésházy-ak közül, és elnyerte az akkori legnagyobb közjogi méltóságot, a nádori széket.